Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 156 találat lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-156
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Heltai Gáspár

2017. augusztus 2.

Kolozsvári FolkNappal bővül idén a Szent István-napi Néptánctalálkozó programja
A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a SzINT Kulturális Egyesület és a Szarkaláb Néptáncegyüttes augusztus 11-17. között szervezi meg a 19. Szent István-napi Néptánctalálkozót.
Az idei rendezvényen 7 ország 20 nemzeti és regionális kisebbséget képviselő néptáncegyüttese vesz részt. Érkeznek vendégek Görögországból, Lengyelországból, Kárpátaljáról, Felvidékről, Magyarországról, Vajdaságból, Erdélyből. A fesztivált ismét Kolozs és Fehér megyében tartják, Kolozsvár mellett Magyarfenesen, Magyarlónán, Désen, Tordán, Gyaluban, Miriszlón szerveznek ünnepi rendezvényeket.
Hagyományteremtő szándékkal első ízben szervezik meg augusztus 15.-én, kedden a Heltai FolkNapot, azzal a céllal, hogy a kolozsváriak egy kötetlenebb program keretében közelebbről is megismerkedhessenek a vendégekkel, a zenészekkel, a muzsikájukkal, együtt tölthessenek egy szép délutánt.
A 19. Szent István-napi Néptánctalálkozóról, a résztvevő együttesekről bővebb információkat, a teljes programot a rendezvény Facebook-oldalán találhatnak. maszol.ro

2017. szeptember 28.

Századok élő öröksége (Református Hírnök)
A reformáció 500. jubileumi évének tiszteletére Századok élő öröksége címmel szervezett konferenciát és tanulmányi napot a Sepsiszentgyörgyi Belvárosi és a Bikfalvi Református Egyházközség. A Reformáció Emlékbizottság által támogatott kétnapos rendezvény célja volt betekintést nyújtani egyházunk öt évszázados történetébe, valamint bemutatni a hitvalló elődök által ránk bízott épített örökséget és zeneművészeti értékeket.
A konferenciát a belvárosi templomban Pap Attila házigazda lelkész nyitotta meg, aki igehirdetésében hangsúlyozta, hogy 1517-ben a reformáció olyan folyamatot indított el, amely magával hozta az egyház életének megújulását, ezért az akkori történésekre való emlékezést ünnepként kell megélnie Isten népének. A múlt ma is kötelez, ezért annak megismerése kötelesség, és felelősségteljes feladat az örökség megőrzése. Az előadások sorát dr. Kolumbán Vilmos József egyháztörténész, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára nyitotta meg, aki a reformáció tanainak erdélyi térhódításáról beszélt, kiemelve olyan nagyvárosok szerepét, mint Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, amelyek lakossága kedvezően viszonyult az új eszmék befogadásához. Különösen fontos tényezőként említette Heltai Gáspár kolozsvári tevékenységét, aki felismerte a könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket, és az általa vezetett munkacsoport bibliafordításainak magyar nyelven történő kiadására is nagy gondot fordított abból a célból, hogy Isten igéje magyar nyelven is hozzáférhetővé váljon a lelkészek és a hívek számára egyaránt. A vallásszabadságot szavatoló 1568-as tordai országgyűlési határozatról szólva kifejtette, hogy az nemcsak a bevett vallásokra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) vonatkozó szabad vallásgyakorlás felől volt hivatott rendelkezni, hanem ugyanakkor le is zárta az erdélyi reformációt abból a szempontból, hogy gátat vetett újabb irányzatok elburjánzásának. Csáki Árpád történész Háromszék és Sepsiszentgyörgy reformációjának vonatkozásában több hullámról is beszélt, amely elérte a vidéket, de a legfontosabb szerepet Brassó közelségének tulajdonította, valamint a Johannes Honterus által alapított brassói iskola diákjainak, akik tanulmányaikat követően a reformáció szolgálatába álltak. A konferencia második napján Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, a rendezvény védnöke szólt a résztvevőkhöz, kihangsúlyozva a reformáció nemzetmegtartó szerepét, hiszen Mohács után egy szétszakadt ország talált általa új reménységet. „Európa keresztyén reformációja teremtette meg a fundamentumot, hogy a magyar nyelv kivirágozzék” – fogalmazott a képviselő. Történelmi tények helyes értelmezésére hívta fel a figyelmet előadásában dr. Buzogány Dezső teológiai professzor, aki Sütő András Csillag a máglyán című drámájának elemzésében a helyes megvilágításba helyezte Kálvin Jánosnak, Genf reformátorának az antitrinitárius tanokat hirdető Szervét Mihály kivégzésében játszott szerepét. A teológiai oktató szerint Sütő nem történelmi drámát írt, így nem lehet abból tévesen arra következtetni, hogy Kálvin zsarnokként irányította volna a városállam életét. A dráma üzenete ugyanis akkor érthető igazán, ha hozzákapcsoljuk azt a kort, nevezetesen a kommunista diktatúra idejét, amelyben íródott, hiszen a párbeszédek áthallásai egyértelműek ebben a tekintetben. A rendezvénysorozat záró eseményeire Bikfalván került sor, ahol az autóbuszokkal érkező vendégek Kerezsi János tanár vezetésével tehettek egy tartalmas sétát, számba véve a településre jellemző építkezést, elsősorban azokat a kúriákat, amelyek sajátos arculatot adnak a falunak. Jól megérdemelt pihenő várta a résztvevőket a református templom padjaiban, ahol e sorok írója mutatta be a hajlék építésének történetét, valamint azokat az értékeket, amelyeket a templom önmagában, illetve berendezési tárgyai által is képvisel. A szó legszorosabb értelmében is záróakkordként szolgált a Codex régizene-együttes hangversenye, amely a reformáció zenei örökségéből nyújtott ízelítőt a szép számban jelen levő érdeklődőknek. A bikfalvi templom méltó helyéül szolgált annak, hogy felcsendüljenek a Szenci Molnár Albert által magyar nyelvre fordított genfi zsoltárok. A koncert végén pedig a résztvevők búcsúzóul együtt énekelték el a reformáció örökségét továbbvinni hivatottak hitvallásaként is értelmezhető, Tebenned bíztunk eleitől fogva… kezdetű zsoltárt.
Sánta Imre / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. október 21.

Írásbeliség, tanulás és oktatás a magyaroknál
Csütörtök este folytatódott a Bihar Megyei RMDSZ által életre hívott Szacsvay Akadémia modulja. Romsics Ignác professzor, az egri Eszterházy Károly Egyetem oktatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja tartott előadást, Tanítás, tanulás és iskolák címmel.
Az Ady Endre Középiskola egyik osztálytermében megjelent érdeklődőket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte.
Expozéjában Romsics Ignác történészprofesszor több részre korszakolva követte nyomon a tanítás, a tanulás, az írás és az olvasás alakulását a magyar történelemben, egészen napjainkig. Arra hívta fel a figyelmet: a sztyeppéken élő (fél)nomád ősmagyarokról semmilyen megörökített információnk nincs arról, hogy miként kommunikáltak egymással, vagy a Fennvalóval. A honfoglalás korából a mai Magyarország területén egyetlen eddig ismert jel maradt fenn, a homoknégyhalomi rovásírás. Amikor aztán később az eleink a Nyugat felé orientálódtak, a rovásírásos kultúrát felváltotta a latin betűs kultúra elterjedése, melynek első nagy központja a pannonhalmi apátság volt, mely Géza fejedelem idejében kezdett el épülni. Néhány tucat szerzetes élt ott eleinte, majd világi értelmiségieket is képeztek, 100 év elteltével pedig körülbelül 80 kötetet tartalmazott a könyvtára. Az első írásos emlék 1055-ből, I. András korából datálódik, mely nem más, mint a tihanyi bencés apátság alapítólevele, ami azt bizonyítja, hogy már le tudták írni a beszélt magyar nyelvet latin betűkkel. A 12. század végén fontos mozzanat volt, hogy III. Béla kulturális központot, kancelláriát hozott létre Esztergomban, ahol Anonymus (P. mester) is dolgozott. Ebből a korból származik ugyanakkor az első összefüggő magyar nyelvemlék is, a 26 soros Halotti beszéd és könyörgés. Az első teljes magyar nyelvű lírai költemény, az Ómagyar Mária-siralom pedig a 13. század végén keletkezett.
Egyetemek
Miközben Nyugat-Európában már léteztek, Magyarországon hosszú időn keresztül nem voltak egyetemek. Az elsőt 1367-ben Nagy Lajos alapította Pécsen, majd Zsigmond király tette ugyanezt 1395-ben Óbudán, később Mátyás király 1476-ban Pozsonyban (ennek Vitéz János volt a rektora), de ezek nem tudni milyen okok miatt, de csak rövid ideig működtek. Ebből a korból feltétlenül említést érdemel Mátyás könyvtára, mely fénykorában több mint 2000 kötetet számlált, a Corvinákból azonban sajnos nagyon kevés maradt meg. 1473-ban Budán is megkezdte működését az első nyomda, Hess András vezetése alatt, és ekkor, vagyis a 15. század végén látott napvilágot az első nyomtatott kiadvány a magyarok addigi történelméről, a Budai krónika. A szabad királyi és a mezővárosokban körülbelül 150 iskola működött, ahol papok, igricek, az egyházból kilépett személyek tanítottak vallásos szemléletet, latint és elsősorban olvasást.
Az anyanyelvi kultúra elterjedésében a reformáció hozott nagy változást, az első magyar nyelvű könyvek a 16. század közepén, 1541-ben és 1559-ben jelentek meg, 1590-ben pedig eredetileg 700-800 példányban a Vizsolyi Biblia. Említeni kell Johannes Honterus brassói és a szintén német származású Heltai Gáspár kolozsvári nyomdáját. A protestáns felekezetek is közép- és felső intézményeket kezdtek el alapítani: református kollégiumok működtek Pápán, Sárospatakon, Debrecenben és Erdélyben, unitárius kollégium Kolozsváron, valamint lutheránus líceum Brassóban, Nagyszebenben és Pozsonyban. A királyi Magyarországon a katolikus oktatás a jezsuitáknak köszönhetően újult meg, akik az ellenreformáció élharcosai voltak. Báthory István támogatásával 1581-ben létrejön a negyedik egyetem, azonban ez is rövid időn belül megszűnt. Pompás volt Bethlen Gábor fejedelem könyvtára, de ebből sajnos egyetlenegy példány se maradt. Egyetempótlóként 1622-ben Gyulafehérváron kezd el működni egy kollégium. Az első olyan egyetem, amely azóta folyamatosan működik, Pázmány Péter nevéhez fűződik: 1635 – Nagyszombat, napjainkban Budapesten, mint ELTE.
Felvilágosodás
A következő nagy lépés a felvilágosodás volt. 1746-ban Mária Terézia Bécsben megalapította a ma is létező Thereziánumot, 1763-ban pedig létrehozta a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémiát. Az oktatási reformokat 1777-ben a Ratio Educationis koronázta meg.
A 19. század első felében a magyar nyelv megújulása, fejlődése adott lendületet a közművelődésnek. Nemcsak a romantikus magyar irodalom teremtődött meg, de a népies művek első darabjai is megjelentek. Jellemző, hogy míg 1800-ban 115 művet adtak ki, addig 1848-ban már közel 800-at, és a latin nyelvi kultúrát a magyar és a német váltotta fel. A neoabszolutizmus korát negatív jelzőkkel szoktuk illetni, de valójában támogatta, fenntartotta a polgári átalakulás főbb vívmányait, Graf Leopold von Thun oktatási reformja 1945-ig hatott.
Egy újabb változást a dualizmus hozott, köszönhetően báró Eötvös József és Trefort Ágoston erőfeszítéseinek. Megnőtt a népiskolák száma, fejlődtek a középiskolák, hangsúlyt fektettek az elitképzésre. 1872-ben magyar nyelvű tudományegyetemet alapítottak Kolozsváron, 1871-72-ben a magyar fővárosban műszaki egyetem kezdte meg működését.
A 20. században
A Horthy-korszak kiemelkedő szakemberei Klebensberg Kunó és Hóman Bálint voltak, és Magyarországon oktatásra arányosan soha annyit nem költöttek, mint a két világháború közti békeidőben. A nemzeti, vallásos ideológiai tanítást 1945-ben az internacionalista szemlélet váltotta. Az egyházi iskolákat államosították, a latint és a németet szinte teljesen kiiktatták az orosz nyelv javára, és strukturálisan is módosult az oktatási rendszer. Újabb változást 1990 hozott, és jelenleg egy hibrid oktatási rendszer van érvényben, „ami hungarikum és a maga nemében páratlan”. Kormányoktól függetlenül, az utóbbi 25 év módszerei nem voltak hatékonyak, a felnövekvő generáció nyelvi tudása és problémamegoldó képessége romlott a nemzetközi felmérések alapján- magyarázta a meghívott. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

2017. november 2.

460 éves a Református Kollégium
„Él az ősi iskola”
Az 500 éves reformáció és a 460 éves Marosvásárhelyi Református Kollégium múltját, jelenét és jövőjét ünnepelték szerda délelőtt a tanintézmény zsúfolásig telt dísztermében.
Benedek Zsolt igazgató a reformáció hajnalán születő iskola életének legfontosabb történéseit elevenítette fel a diákoknak a Schola Particula kollégiumi rangra emelésétől a szabadságharcok és világháborúk pusztításain és a jeles eseményeken – 1802-ben a kollégium birtokába kerül Marosvásárhely első nyomdája, 1804-ben Bolyai Farkas megtartja székfoglaló beszédét –, majd az 1948-as államosítást követő változásokon át az intézmény önállóságának 2000-es visszanyeréséig. Az iskolaigazgató arra is emlékeztette a hallgatóságot, hogy a tanintézet homlokzatára 2007-ben a Református Kollégium – Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákok Baráti Körének köszönhetően került vissza a kék alapon fehér angyalt ábrázoló címer.
– Tíz év után elmondhatjuk, hogy az ősi iskola él, és élnie is kell, hiszen sokat adott Marosvásárhelynek, és még többet kell adjon a jövőben városunknak, magyarságunknak – zárta beszédét Benedek Zsolt.
Barátság díj diákoknak
Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója a két tanintézmény közötti kapcsolat fontosságára hívta fel a figyelmet. Az intézményvezető a reformáció által megvalósuló hitbéli újjászületés és a tudomány világának megújulása között vont párhuzamot, arra emlékeztetve a jelenlévőket, hogy 194 éve, november 3-án jelent meg Bolyai János híres levele, amelyben arról értesíti apját, hogy a „semmiből új világot” teremtett.
Mátéfi István a Barátság díj létrehozásának gondolatát is megosztotta hallgatóságával. A javaslat szerint a kitüntetést minden tanév végén a Bolyai líceum igazgatója egy „refis” diáknak, a Református Kollégium vezetője pedig egy bolyais diáknak adná át, a díjban a másik iskolából legtöbb barátot gyűjtő fiatal részesülne.
A címer üzenete
Kirsch Attila, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákok Baráti Körének elnöke a baráti kör több mint két évtizedes cselekvésprogramjának lényegéről, a múltban gyökerező hagyomány megőrzéséről, továbbadásáról szólt, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt években, évtizedekben fontosnak tartották azt, hogy a tanintézetnek újra legyen jelene és jövője. Kirsh Attila az ötévente, idén éppen ötödszörre megrendezésre került bolyais világtalálkozó sikerét is felidézte, amelyhez a diákok is nagyban hozzájárultak. A tíz éve visszahelyezett címer kapcsán a baráti kör elnöke így fogalmazott:
– Bárkinek, aki felnéz rá, éreznie kell a biztató, hitvalló ének üzenetét: „Erős várunk nékünk az Isten, és fegyverünk ellenség ellen”.
Beszéde végén Kirsch Attila kiemelte, hogy az 500 éves reformációnak benne kell lennie az oktatásban, ez pedig nagy kihívás és felemelő érzés a tanintézet számára, amelynek a viharos időkben kősziklaként kell állnia.
Fiatalok reformációja
A továbbiakban a Református Kollégium diákjai vették át a szót. A XII. beta osztály Az erdélyi reformáció című összeállításában a németországi Worms központját díszítő szoborcsoport alakjait, a négy előreformátort és magát Luther Mártont jelenítette meg.
Különleges hangulatú, kivetítéssel kísért előadásukban az erdélyi reformáció terjesztőiről, Honterus Jánosról, a szászvidék – többek között Brassó – reformátoráról és Heltai Gáspárról is szó esett, akinek a kolozsvári reformáció köszönhető, de a protestantizmus terjesztésében fontos szerepet vállalt nők, az áldozatos életű főúri és polgárasszonyok alakja is feltűnt. A múltbéli visszatekintés végén elismerték a diákok, hogy 500 év történéseit lehetetlen minden részletében összefoglalni, majd így zárták a színvonalas műsort:
– Nem az a legfontosabb, hogyan terjedt el a magyar reformáció, hanem az, hogyan éljük meg mi, diákok.
A tizedikesek egy hasonló műsor első próbáját tartották meg az iskola dísztermében, a genfi Reformátorok Falát jelenítve meg. Ehhez a produkcióhoz kapcsolódott Lőrincz István lelkipásztor szavalata, Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című verse. Az ünnepi délelőtt hangulatát az iskola Sola Gratia kórusa és a IX. beta református teológia osztály zenei szolgálata emelte.
A rendezvény a diákok Az én gyülekezetem címmel írt könyvének bemutatásával zárult.
A kiadvány ötletgazdája Benedek Zsolt igazgató volt, aki az erdélyi református egyházkerület pályázatának meghirdetése után kérte fel a tanulókat saját gyülekezetük bemutatására. A munkában 50–55 fiatal vett részt, akik gyülekezetük lelkipásztorától, illetve vallástanároktól is kértek adatokat templomuk, egyházi közösségük múltjának, jelenének megismertetéséhez. Nagy Székely Ildikó / Népújság (Marosvásárhely)

2017. november 18.

Budapesten együtt ünnepelt a Kárpát-medence magyarsága
Hollós legenda a Duna Palotában
Budapesten, a Duna Palotában szervezett kulturális fesztiválon együtt ünnepelhette a Magyar Szórvány Napját Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Vajdaság, Csángóföld és a Muravidék magyarsága. Az ünnepségre meghívást kapott a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum is.
A szórványmentés a magyar nemzetpolitika egyik kiemelt célja, ennek jegyében 2017-ben megsokszorozódott a szórványban élőknek nyújtott támogatás: a szórványkollégiumok építése, közösségek, egyházak támogatása,oktatási intézmények fejlesztési forrásainak növelése. A Magyar Szórvány Napján a támogatással létrejött kollégiumokban, iskolákban, tehetségpontokban élő, tanuló, művészeti teljesítményt nyújtó fiatalok és közösségek mutatkoztak be, felmutatva egyúttal a kis településeken élők hagyományainak közösség-összetartó erejét – foglalták össze a rendezvény célját a szervezők.
Ennek jegyében dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes védnöksége alatt egész napos rendezvény zajlott a Duna- palotában, hagyományos termékkóstolóval, szakmai konferenciával és gálaműsorral. Délelőtt az elcsatolt területekről érkező csoportokat Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte a parlament épületében, ahol lehetőségük nyílt megtekinteni a különleges szépségű kupolatermet, illetve az itt őrzött koronázási jelvényeket: a magyar királyi koronát, jogart, kardot és országalmát.
A nap folyamán a Duna-palotában a került sor a Kárpát-medence különböző vidékein élő hagyományok bemutatására. A kóstolással egybekötött gasztronómiai kiállítás nagy sikernek örvendett. Hidegen préselt tökmagolajtól a hájastésztáig mindenféle finomság asztalra került: ízletes sajtok, házikolbász, kalácsok, káposztás pogácsa, mákos rétes, beiglik stb. Volt is érdeklődés, kóstolgatás bőven. A dévai Szivárvány Nyugdíjasklub tagjai által sütött finomságokból, a helybeli családok által készített sajtból, házikolbászból, zakuszkából mutatóba sem maradt. A gasztrotermékek mellett kézműves asztalok sorakoztak, ahol különböző vidékek szőtteseit, kézimunkáit ismerhették meg a látogatók, köztük a dévai kézművesek termékeit is. És élőben követhették a szalmafonás, csipkeverés folyamatát. Közben a hagyományőrző csoportokkal érkező zenészek húzták a talpalávalót. A kiállítóteremben is, a Duna-palota előtti sétálóutcán is moldvai, erdélyi diákok ropták a táncot. A dévai Renaissance Gyermektánc-együttes is ízelítőt nyújtott a dél-erdélyi nemesi családok hagyományaiból.
A koradélutánra időzített szakmai konferencián a szórványlétről folyt a tanácskozás, majd a nap fénypontjaként került sor a gálaműsorra, melyet Csibi Krisztina, a Magyarság Házának igazgatója nyitott meg.
A teltházas színházterem közönsége előtt gyönyörű népviseletben vonult fel a Kárpát-medence színe-java: mezőségi, Zobor-vidéki, kupusziniai, külső-rekecsini, Mura-vidéki táncokat, muzsikát szólaltatva meg. A hagyományok sorában külön színfoltot jelentett a dévai Renaissance Gyermektánc-együttes előadása, mely a törökverő Hunyadi János eredetéről szóló Heltai Gáspár-legendát elevenítette fel a színpadon 15-16. századi táncokra épülő történelmi táncjátékkal. A vastapssal jutalmazott előadás Dél-Erdély gazdag történelmi hagyatékára irányította az együtt ünneplők figyelmét. – Bár számbelileg kevesen vagyunk, élni és tenni akarunk Dél-Erdélyben. Őrizzük, ápoljuk kulturális, történelmi örökségünket, kézműves és gasztronómiai hagyományainkat és itt most a Magyarság Házában nagyszerű alkalom kínálkozott, hogy mindezt megmutassuk a nagyvilágnak, a Kárpát-medence különböző vidékein élő sorstársainknak, akikkel jó volt találkozni, együtt lenni. Köszönet mindezért a szervezőknek, mindenekelőtt Csibi Krisztina igazgató asszonynak és dr. Seres Zsuzsának, akik szeretettel láttak vendégül bennünket. És köszönet Potápi Árpád államtitkár úrnak, hogy fogadott a parlamentben – fogalmazott Kun-Gazda Kinga, a Téglás Gábor Elméleti Líceum tanárnője, aki a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság vezetőivel együtt kísérte el Budapestre a Renaissance Gyermektánc-együttest. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. december 23.

Adventi szokások régen és ma
A fenti címmel elhangzó előadás zárta az idei tevékenységsorozatot a dévai unitárius egyházközségben. Virág Ádám Petőfi-ösztöndíjas fiatal előadásában tömören vázolta az adventi, karácsonyi, újévi ünnepkörhöz tartozó népszokásokat, ezek eredetét, mai formájukat. Kitért az adventi időszak középkori eredetére, a 16. századi gyökerekkel bíró karácsonyfa-állításra és a ma oly nagy népszerűségnek örvendő ajándékozás kezdeteire. – Az ajándékozás pogány szokás és eredetileg a karácsony előtti időszakban a nagy urak ajándékozták meg alattvalóikat, szolgálóikat. Az ajándékozásnak tehát egyfajta szociális jellege volt. És igazából erre épültek a karácsonyi adománygyűjtő szokások is, a mendikálás, a kántálás, a pásztorjáték és a regölés. (...) Magyarországon az 1930-as évektől kezdődően vált divattá a karácsonyi ajándékozás. Az első karácsonyfát a feljegyzések szerint az óvodaalapító Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben – foglalta össze az ünnephez kötődő történeti adatokat Virág Ádám. Megemlítette továbbá, hogy bár az ajándékozás és a fenyőfaállítás is elsősorban a német nyelvterületen jelent meg, terjedt el, a szaloncukor kimondottan magyar jellegzetesség, mely szintén a 19. században vált ismertté, főleg az úri szalonokban. Az előadó röviden kitért a karácsonyi, illetve újévi menükre is, végigpásztázva a világ különböző tájain élő gasztronómiai szokásokat. Majd a december végi ünnepkört is górcső alá vette, megemlítve a János-napi borszentelés és az Aprószentek napján történő vesszőzés szokását is. Végül, eddigi dévai tartózkodása alatt gyűjtött helyi szokásokról is beszámolt, rövid kisfilmmel mutatva be a bukovinai székelyek körében élő katonajátékot (zsidózást).
Az előadónak, házigazdaként Koppándi Zoltán unitárius lelkész köszönte meg az utóbbi hónapokban végzett munkáját. Egyben örömmel nyugtázta, hogy a dévai Dávid Ferenc unitárius zarándok- és szórványközpontban szervezett adventi tevékenységsorozat idén is sokszínűre sikeredett. – Az első héten dr. Koppándi Botond teológiai tanár előadása során hangolódhattunk az adventre, majd Kun-Gazda Gergelynek köszönhetően Heltai Gáspár életét, munkásságát ismerhette meg a dévai magyarság. Advent második felében az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet fiataljai gyújtogatták lelkünkben a hit, remény, szeretet, öröm, egymásra találás, a béke lámpásait, majd néhány nap múlva a Hazajárók szerkesztőivel barangolhattunk Kárpát-medence-szerte. Tevékenységeinket Virág Ádám előadása zárta – foglalta össze az elmúlt három hét egyházközségi eseményeit Koppándi Zoltán lelkész, külön megemlítve, hogy a felsorolt tevékenységeken ezúttal is a teljes dévai magyar közösség képviseltette magát. Továbbá köszönetet mondott a rendezvénysor támogatóinak: a Bethlen Gábor Alapnak, illetve a Communitas Alapítványnak. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-156




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998